Repülni alapjog vagy kiváltság? Izgalmas konferencián vettem részt a Magyar Természetvédők Szövetsége és az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalának szervezésében.
A kiváló programmal összeállított esemény kifejezetten a problémafeltárás céljából szerveződött és ha meg lehet nevezni egyetlen tárgyat, vagy főszereplőt akkor az egyértelműen a Budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér működése és annak visszásságai voltak.
Erről röviden annyit érdemes tudni, hogy a repülőtér egyre növekvő forgalma:
- szembe megy a európai zöld megállapodás (Europen Green Deal) teljesítésével, vagyis mindannyiunkat veszélyeztet
- Budapest lakosságának jelentős részének mindennapi életét keseríti meg, elsősorban a zaj és rezgésterhelés miatt, ami mind nappal, mind éjszaka kritikusan meghaladja volumenében és gyakoriságában is az elfogadhatónak tartott értékeket.
- Az előadók beszámolója szerint a repülőtér környezetvédelmi engedély nélkül működik és úgy zajlanak további beruházások, bővítések, hogy azokról nem készült környezeti hatásvizsgálat, társadalmi, vagy legalább a helyi érdekeket képviselő érdemi egyeztetés sem.
- A reptér fejlesztését az Európai Beruházási Bank jelentős összegű hitelfolyósítással ösztönzi, holott az EBB alapvető célkitűzése deklaráltan az éghajlatváltozás megfékezésére irányuló erőfeszítések támogatása (lenne).
Ellentétek és önmérséklet
A probléma messze túlmutat Ferihegyen, bemutatja a hatalmas érdek ellentéteket. Az egyik oldalon áll a környezet, a jövő generációk alapvető jogai és a józan belátás, a másik oldalon a szokásos üzletmenet és a profit maximalizálása minden áron.
A mérleg nyelvét egyfelől a szabályozó hatóságoknak kellene elbillenteni a beszélni nem tudó vagy nem meghallgatott (környezet, jövő és ez esetben a jelenlegi generációk is) érdekeinek beárazásával és a szabályok betartatásával. Másfelől hatalmas a felelősségünk abban, hogy világ szinten milyen igényeket generálunk a szolgáltatás iránt, legyen az személy vagy áruforgalom.
A légi közlekedésnek és légi szállításnak ugyanis hatalmas, sőt mondhatni minden más közlekedési eszközhöz képest aránytalanul nagy a környezeti terhelése mind károsanyag-kibocsátás, mind más terhek, pl zajkibocsátás oldaláról, amik egyébként rendre alul vannak riportálva és a vonatkozó jelenlegi hatósági szabályozásoknak is nagyon nehéz érvényt szerezni.
Az előadók közül Szigeti Ferenc Albert, Vadovics Edina, Köves Alexandra és Litkai Gergő más-más vetületből, de ugyanarra mutattak rá:
- a légi közlekedés közvetlenül összefonódik a turizmussal, aminek a mostani tömeges és felgyorsult formája teljesen tarthatatlan, értelmetlen és legfeljebb a boldogság illúzióját kínálja
- a turizmus marketingje hazugságokra épít és ezzel megnyugtatja az emberek szunnyadó lelkiismeretét
- valós alternatíva a belföldi és környező országok felfedezése és a látogató gazdaság megteremtése, ami a helyi lakosok igényeit is figyelembe veszi és közjót teremt
- sokaknak ez elsőre idegennek és utópisztikusan hangozhat, de érdemes lenne megtanulnunk egy személyes karbon keretben gondolkozni, vagyis megnézni, hogy adott idő alatt a teljes életmódunk, amiben minden benne van a lakhatástól a szórakozásig, a „temus” rendeléseken át, a közlekedéstől az étkezésig minden. A kereten belül mi döntünk, és ami számunkra valóban fontos, a pénzhez hasonlatosan arra költjük a krediteinket! Bővebb infók elérhetők a masfelfokoseletmod.hu honlapon.
- sokak hiedelmével szemben ugyanis a repülés nem alapjog, hanem a felső rétegek kiváltsága, amit meg kéne tanulni felelősen kezelni.
A nemnövekedés, mint rendszer
A mai gazdasági és társadalmi rendszer a folyamatos növekedésre épül – és ez már recseg-ropog. A légi közlekedés példája is jól mutatja ennek tarthatatlanságát: miközben az utasszámok évről évre nőnek, az ágazat abban bízik, hogy majd egyszer, a jövőben megjelenő technológiák oldják meg a kibocsátási problémákat. A felelősséget pedig más szektorokra hárítja – a biokerozinnal az agráriumra, az elektromos hajtással az energetikára.
A nemnövekedés azonban nem a múltba való visszatérésről szól, hanem arról, hogy racionalizáljuk működésünket, és végre beárazzuk mindazokat a társadalmi és környezeti hatásokat, amelyeket ma figyelmen kívül hagyunk. Ez a szemlélet nemcsak a klímaválság enyhítésére kínál választ, hanem egy igazságosabb, békésebb társadalom felé is utat mutat – olyat, ahol a jóllét (szándékosan két l-lel) nem a fogyasztás növekedésén, hanem az életminőségen alapul.
A racionalizálásra egy példa: az 500 km-nél rövidebb járatokat eltörölve – amik könnyen megközelíthetők más közlekedési eszközökkel- 20%-kal csökkenne a CO2 ekvivalens kibocsátás.
Az EU Taxonómia rendelkezései a légi közlekedésre vonatkozóan
2024-ben az EU Taxonómiát olyan irányba bővítették, hogy a légi közlekedés és repülőtér üzemeltetés bizonyos feltételek teljesülése mellett- úgynevezett átmeneti tevékenységként- fenntarthatónak minősülhet, vagyis bekerült az eligible kategóriába.
Az átmeneti tevékenység arra vonatkozik (elvileg!), hogy
- még nem teljesen karbonsemleges vagy környezetbarát,
- de jelentős mértékben hozzájárul az üvegházhatású gázok csökkentéséhez,
- és nincs jelenleg technológiailag vagy gazdaságilag megvalósítható, alacsonyabb kibocsátású alternatívája.
Ahhoz, hogy valóban meg is feleljen („aligned” státuszt kapjon) szigorú követelményeket kell teljesíteni.
Ezek sorban, és leegyszerűsítve (részletesen nem mutatom be a rendkívül összetett szűrőkritériumokat, amik egyébként ahogy haladunk az időben még szigorodnak is):
- Új gépet csak akkor vásárolnak, ha az lecserél legalább egy régi, korszerűtlenebb típust (1:1 vagy annál magasabb arányban),
- Az új flotta átlagos CO₂-intenzitása (gCO₂/km) csökkent,
- A teljes kapacitás (ülés × km) nem nő jelentősen, hacsak nem indokolt (pl. magasabb kereslet miatt), –>SICC! Ez egy érdekes megfogalmazás
- A beruházás során nem sérülnek a DNSH-kritériumok (pl. zaj, víz- és levegőszennyezés, biodiverzitás)
- 2030-tól már megjelenik egy minimális részarány a fenntartható repülési üzemanyagok (nem fosszilis, pl biokerozin) használatára is.
2025-ben a nagyobb légitársaságok már jelentettek az EU Taxonómiának való érintettségükről és a nem megfelelésről. Nem elírásról van szó, a begyűjtött adatok alapján ugyanis Európában nincs még olyan légitársaság, sem pedig repülőtér, ami a főtevékenységére vonatkoztatva megfelelt volna az EU Taxonómia szigorú követelményeinek.
Az „aligned” állítások általában csak egyes melléktevékenységekre vonatkoznak (pl. épületek üzemeltetésének energiahatékonysága, földi kiszolgálás, vagy fotovoltaikus rendszerek működtetése), nem az egész repülőtér-üzemre.
Ez az eredmény valamelyest megnyugtató a magam fajta értékítélettel rendelkező józan szakemberek és laikusok számára az alábbi tények alapján 2022 és 2025 között:
- az utasszám jelentősen nőtt
- a járatszám: visszatért a COVID előtti szintre
- a desztinációk száma: folyamatosan bővül (különösen a low-cost szektorban),
- flottakapacitás (üléskilométer): évről évre nő.
Nyújt-e megoldást az EU Taxonómia a légi közlekedés fenntarthatóbbá tételére?
2026-tól a nyilvánosságra hozandó jelentéstétel már kötelező lesz és sok érintett cégnél zajlik a munka, állítólag a megfeleltetés irányába. Pozitív az is, hogy a légitársaságok már idén is nyilvánosságra hoztak EU Taxonómia jelentéseket, amiben mérlegre teszik a működésüket és igyekezetet mutatnak.
Ugyanakkor az EU Taxonómia rendelet [(EU) 2020/852] nem kötelez arra, hogy egy vállalat vagy tevékenység valójában megfeleljen a zöld kritériumoknak. A kötelezettség a jelentésre (disclosure) vonatkozik, nem a tényleges teljesítésre.
Bár nincs közvetlen pénzbírság, komoly gazdasági és reputációs következményei lehetnek a nem megfelelésnek.
Az Európai Beruházási Bank (EIB), a zöld kötvénykibocsátók, valamint az ESG-befektetők már most Taxonomy alignment alapján értékelik a projekteket. Ha egy repülőtér vagy légitársaság nem tud „aligned” tevékenységet felmutatni, nehezebben jut EU-forrásokhoz, zöld kötvény- vagy hitelfinanszírozáshoz.
Összességében tehát elég messziről indít a taxonómia és lehetnének még egyértelműbbek a rendelkezései, például a kapacitásnövekedés egyértelmű tiltásával, ugyanakkor a konkrét szabályok és a jelentéstételi kötelezettség véget vethet a zöldre mosás (greenwashing) időszakának. Sok múlik azon is, hogy a most zajló felülvizsgálat során milyen irányba módosítják a követelményeket, valamint azon, hogy a piac valóban figyelembe vegye a finanszírozási döntéseknél az EU Taxonómia szerint elért teljesítményt.