2026. január 1-től az energetikai audit alkalmazásának kötelezettsége nem kizárólag a termelő vállalatokat érinti. A szabályozás minden olyan gazdálkodó szervezetre kiterjed, amely eléri a jogszabályban meghatározott energiafogyasztási küszöbértéket – függetlenül attól, hogy ipari, szolgáltató vagy intézményi tevékenységet végez.
Mit jelent mindez a gyakorlatban?
Egyrészt átrendeződik a kötelezettek köre. Egyes nagyvállalatok – amelyek tevékenységük jellege miatt nem számítanak jelentős energiafelhasználónak – kikerülhetnek a kötelezettek közül, miközben eddig nem érintett kis- és középvállalkozások (KKV-k) válnak kötelezetté pusztán a magas energiafogyasztásuk miatt.
Másrészt az energetikai audittal rendelkező kötelezetteknek éves energiahatékonysági terv alapján a ténylegesen végrehajtott fejlesztéseikről és az ezekkel elért energiamegtakarításról nyilvánosan, a saját honlapjukon kell beszámolniuk. Az energetikai auditot továbbra is négyévente szükséges megismételni.
A kötelezetteknél az első energetikai audit elvégeztetésének határideje azon év október 10. napja, amelyet megelőző három év átlagában – az összes energiahordozót együttesen figyelembe véve – az éves energiafogyasztás meghaladta a 10 TJ-t. Mivel 2025 elején jelentős számú új kötelezett jelent meg a rendszerben, számukra az első határidő 2026. október 10.
Az újonnan kötelezetté váló gazdálkodó szervezeteknek emellett regisztrálniuk kell a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) rendszerében, legkésőbb 2026. június 30-ig. Ez a regisztráció nem pusztán adminisztratív lépés, hanem a későbbi adatszolgáltatási és ellenőrzési kötelezettségek alapja.
Mennyi az a 10 TJ energiafogyasztás?
A jogszabály által meghatározott évi 10 TJ energiafogyasztás elsőre nagynak tűnhet, a gyakorlatban azonban jóval szélesebb kört érinthet, mint azt sok szervezet gondolná. Ez a volumen nagyságrendileg megfelel egy 10–15 ezer négyzetméteres, nem kiemelkedően korszerű irodaház, egy közepes méretű kórház vagy egészségügyi intézmény, egy több épületből álló oktatási campus, illetve egy nagyobb kereskedelmi, logisztikai vagy szolgáltató telephely teljes éves energiafelhasználásának. Vagyis nem kizárólag ipari termelők, hanem tipikusan épületüzemeltetők és intézményi szereplők is könnyen elérhetik ezt a szintet.
Audit vagy tanúsítás - valódi választási lehetőség
A jogszabály lehetőséget biztosít a választásra: mentesül a kötelező energetikai audit alól az a gazdálkodó szervezet, amely EN ISO 50001 szabvány szerinti, akkreditált tanúsító szervezet által tanúsított energiagazdálkodási rendszert működtet. Ebben az esetben a szervezetnek négyévente kell megküldenie a Hivatal részére az érvényes tanúsítványt, amely kiváltja az energetikai audit kötelezettségét.
Hőkamerás mérés mint alátámasztó munkarész
Sem az energetikai auditnak, sem az ISO 50001 tanúsításnak nem kötelező eleme a hőkamerás (termovíziós) vizsgálat. Ennek ellenére az elmúlt hetekben több olyan megkeresés érkezett hozzánk, ahol az audit részeként kifejezetten igényelték ezt a mérést. A hőkamerás vizsgálat „best practice” eszköznek tekinthető, különösen ott, ahol régi vagy vegyes állapotú épületállomány üzemel, és jelentős hőveszteség gyanúja áll fenn. A módszer hatékonyan segít feltárni a legkritikusabb hibahelyeket, és jól alátámasztja a későbbi energiahatékonysági intézkedéseket.
Továbbszámlázás és almérés kérdése
Gyakorlati kérdésként gyakran felmerül, hogy mi a helyzet akkor, ha az energiafelhasználás bérlők felé továbbszámlázásra kerül, különösen akkor, ha nincs külön almérés. A szabályozás logikája szerint az számít kötelezettnek, akinek a nevére az energiaszámla érkezik, és aki az energia beszerzéséért szerződéses kapcsolatban áll a szolgáltatóval. Almérés hiányában tehát a teljes fogyasztás a számlafogadó szervezetnél jelenik meg, függetlenül attól, hogy azt később részben vagy egészben továbbszámlázza a bérlők felé. Ez a helyzet különösen irodaházaknál, bevásárlóközpontoknál és több bérlős intézményi épületeknél teszi indokolttá az almérés és az energiafelhasználás transzparens szétválasztását, nemcsak üzemeltetési, hanem megfelelőségi szempontból is.
Energiahatékonyság és komfort – nem vagy-vagy kérdés
Az energiahatékonyság és a komfort viszonya nem kezelhető leegyszerűsített módon. A komfort nem rendelhető minden körülmények között az energiahatékonyság fölé, de nem is szorítható alá. A valódi cél az egyensúly megtalálása. Az energiahatékonysági célkitűzések meghatározása során ezért a komfortparamétereket is vizsgálni kell, legyen szó hőkomfortról, beltéri levegőminőségről vagy a használói visszajelzések kezeléséről.
Mik a legfontosabb tényezők a komfort szempontjából?
- hőmérséklet és annak egyenletessége
- relatív páratartalom
- széndioxid szint
- szállópor koncentráció (PM₂.₅, PM₁₀)
- szerves illékony vegyületek (VOC) koncentrációja
- légsebesség
- akusztikai minőség, zajhatások
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a komforttal összehangolt energiahatékonysági intézkedések nem többletköltséget, hanem hosszú távú megtakarítást jelentenek. A jól beállított rendszerek kevesebb energiát fogyasztanak, csökken a túlméretezett üzem és a felesleges beavatkozások száma, miközben mérséklődik az üzemeltetési kockázat és a használói panaszok mennyisége is. Mindez stabilabb költségszintet, kiszámíthatóbb működést és jobb döntési alapot eredményez.